Tudatunk hatalma (560. tudati képesség)

Amint végighordozod tekinteted a Tudati Erődítmény impozáns falain, tornyai, szemgyönyörködtető bástyáin, zászlócsíkjain, és hatalmas, rácsos kapuján, elönt a büszkeség. Igen! Közös Tudatotok olyan hatalomra tett szert, amely a maga nemében páratlan, és megismételhetetlen. Rendíthetetlen sziklaszirtként magasodik az egyesített akarat eme mementója a világok közti végtelen tér mérföldköveként, hirdetve, míg világ a világ: EGY csapat vagytok! Kicsit elérzékenyít a pillanat, és talán el is gondolkodtat. Vajon hol lennél most, ha nem pont Ők a társaid, ha nem pont Velük hoz össze a jó szerencséd? Vajon ugyanilyen mérhetetlen hatalom birtokosa lennél? Vajon ugyanekkora elismerés övezné minden tettedet? Vajon ugyanígy néznének rád a népek, mikor az alanori Nagystadion aranyló homokján feszítesz makulátlan vértedben? Kötve hiszem. Mikor idáig érsz a gondolatmenetben, hirtelen ott teremnek mind körülötted! Az összes tudattársad eljött. Mindenki, aki most, vagy a múltban valaha is összekötötte veled az elméjét. Néhányukra már nem is emlékeztél, oly régen elváltak már útjaitok, de itt vannak, ez tény és való, és téged bámulnak! Mosolyognak, és látszik, büszkék rád. Aztán meghajtják a fejüket, így tisztelegve a nagyságod előtt. Felemelő, magasztos érzés kerít hatalmába, és... igen, még valami! Mintha elméd hirtelen sokkal rugalmasabb lenne. Mintha sokkal több tudati energiát lenne képes raktározni! Hálásan köszönöd meg egykor volt tudattársaidnak a felajánlást, és fennszóval erős fogadalmat is teszel: Ígéred, meghálálod még mindőjüknek ezt a nagy kegyet! [Mostantól a tudatpontjaid a maximális érték fölé is nőhetnek, a maximum kétésfélszereséig (lefelé kerekítve) a kör eleji tudatpont regenerációval.]